1/....rész
Már 2 éve Szöulba élek. Egy kis lakásban, ami nem olyan rossz szerencsémre mindenhez közel van. Bírom, a szüleim Japánban élnek onnan fizetik nekem a házam költségeit.
 Van egy levelező társam, aki régen itt élt aztán a zűrös élete ellenezte ezt.
Ő az EXO tagja Luhan-sshi.
Nagyon bírom, néha magam sem tudom mit érzek iránta mert annyit beszélgettünk de még egyszer sem láttam.
Az én nevem _____ 16 éves vagyok. Egyszerűen imádom a kpopot. Van egy csomó cuccom is, de legfőképp sok EXO-s cuccom.
Na jó kicsit lehet hülyén jön ki hogy pont miután megismertem egy oldalon Luhan-t azóta szeretem őket, és ő a biasom....
Ma suli idő van, és most kivételesen vártam is hiszen az utolsó 3-napban nem csinálunk semmit.
És végre nyáááááááár! Yeah! Várom már mert a nagy Ő megígérte hogy találkozunk, mivel neki is kell pihenés. Nagy Ő alatt Luhan-t értem.
Reggel felkeltem szokásos időpontban, elmentem reggelizni, szokásos kávém kihagyhatatlan minden nap.
Elmentem fogat mosni hajat csinálni, majd felöltöztem.
Magamra húztam egy rövid nadrágot mivel nyár lesz. Meg egy hosszú pólót de az szellős szerencsére.

És a mindig kimaradhatatlan sapim.
De vittem magammal egy esőkabátot, mert elvileg záporos idő lesz.
Szoktam vinni suliba magammal narancslevet. Imádom.
Ma is így tettem mint minden héten egyszer, mikor ovis voltam anya narancslevet rakott a kis táskámba.
Szóval azóta szeretem térjünk a lényegre inkább.
Elindultam, útközbe a ki maradhatatlan a headsett és bedugtam a telómba és hallgattam a számot.
Suli előtt kikapcsolódási számom:~Wolf.
Videó klip:5/5
Luhan:5/100000000000000000.
Miközben hallgatom mindig a táncolás fog el. Jártam 1 és fél évig táncolni. Így hát nem bírom megállni.
Senki nem nézhet hülyének az utcán amúgy mikor a számat kb. ilyen hangok hagyják el:-Nigga Uuuulf. Auuuuuuuuuu-ilyenkor jól vagyok. De tényleg.
Beértem a suliba, és valamit furcsán jó érzés fogott el, de nem tudom hogy ez miért..Minden esetre kíváncsi voltam. Mindenki az osztályom előtt tömörült.
A tömeg felé vonultam és nem győztem elnézést kérni hogy hagy jussak oda az asztalomhoz.
-Bocsi, elnézést lécci, arrébb állnál.-sorolhatnám.
Végre oda jutottam az asztalomhoz, de valaki a székemen tárolta a mocskos cipőjét.
-Figyelj dobd le magad a székemről jó?!-löktem le a lábát az ülőhelyemről.
Be csöngettek szerencsére. Az osztályfőnök bejött és már kezdte is a mondandóját.
-Nos gyerekek először is fogadjátok sok szeretettel Luhan-t, régi osztálytársatok, híres idol.-mutatta be az "új" fiút, aki mellesleg az én nagy Ő-m volt és ráadásul neki szóltam be olyan flegmán. -Kérlek foglalj helyet Noémi mellett.-utasította Luhan-t
A vér is belém fagyott mikor a levegőt kavarta körül ahogy mellém ült és az az illat.
Leírhatatlan.
-Annyeong morcos kislány.-mosolygott Luhan felém.
Baszki rossz helyzetbe voltam akkor. Vagy rosszkor volt rossz helyen. Mindegy is válaszolj neki____gyerüüüünk.-biztattam magam.
-Szia Luhan, örülök hogy újra itt.-mosolyogtam mint egy balfasz.-És bocsi a kirohanásomért. Meg sem ismertelek.-csavargattam a hajam.
Jó lehet hogy hülyén jön ki hogy meg sem ismertem a biasom,  de olyan pózba olyan furcsa és ahh mindegy.
-Pedig nem nehéz megjegyezni az arcom.-azt az egot ami mindjárt lyukat üt az osztályfalon.
-Hát igen. Ma nyomott vagyok, bocsi.-hazugság. Örülök, de nagyon.
-Megértelek. Hála az égnek nem lesz már holnap suli.-tökéletes mosoly.
OMG mi nem figyeltem, még én Luhan-t bámultam a tanár elmondta hogy már nem lesz suli 2 nappal hosszabb a szünet Yeah...!!! Magamba örülök, persze.
Ez az végre a hülye tanár is a mondandóját befejezte, és elmehetünk haza.
Elindultam a suli ajtó felé, majd csak a nevemet hallottam.
-Noémi, hahó várj!-Luhan volt az, ha most vele megyek haza, megeszem a félkezem.
-Nincs kedved eljönni a parkba, de csinosan kéne öltöznöd.-majd nem de mégsem.
-De igen, miért is ne?! Miért egy parkba?-nem értettem.
-Az mindegy előrébb tolom a nyári randink, vagy is akarom mondani találkozásunk.-Lábaim földbe gyökereznek. Nem hiszem el hogy randira hívott.
-Áááá már értem, ez tök jó.-mosolyogtam de nem tudtam mit beszélek amúgy.
-Hol laksz?-kérdezte zsebre tett kézzel, olyan menő gyerek.
-Itt.-mutattam az emeletes házra ami amúgy tök jól néz ki.
-Na ne viccelődj velem!-állított meg, majd maga elé fordított. 
-Eszembe sincs, miért?-néztem rá kérdőn.
Megölelt majd belekezdett a mondatába.
-Itt lakok én is a srácokkal, milyen jó már ház társak leszünk.-nevettünk mind ketten.
-Na ez tök jó de tényleg.-elkezdtem a lépcsőn felfelé menni.
Mivel én olyan béna vagyok hogy arra szó sincs, főleg mikor örülök akkor aztán elmennék gyalog Amerikába. Sikeresen a lépcsőn felfele menet, elbotlottam majd Luhan rám esett.
-Ohh ne haragudj nem figyeltem!-arcom pár centire volt az övétől.
-Élvezem a helyzetet.-nevetett perverz mosollyal az arcán majd felsegített. Valamit zsebre vágott de nem tudtam mi lehet.
-Amúgy tök jó a gyűrűd.-miközben fogta a kezem akkor szúrtam ki, nekem is kell.
-Van vagy 20 darab oda fent, majd hozok neked egyet.-mosolygott.-Na menj majd megyek érted.-kacsintott és bement a házba.
Egy emelettel feljebb lakom mint ők.
Felbattyogtam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót, bementem ledobtam a cuccaim és mentem öltözni. Találtam egy fehér rucit, ami tök csini, és tetszik is. Életembe kb. 10-ére veszek fel szoknyát.
Hajamat begöndörítettem majd enyhén kisminkeltem magam, de nem vittem túlzásba.
Felvettem egy topánkát. Majd lefotózta magam a fényképezővel olyan jó lett, új profil kép Twitteren huh végre.
Miközben magamba örültem csöngettek.
Oda lépkedtem az ajtóhoz majd kinyitottam.
-Csini, készen állsz?-kérdezte Luhan kezét nyújtotta közben az ajtóban állva
.
-Te is jól nézel ki, és azt hiszem igen.
-Először is oda adom a telefonod, amit a lépcsős póznál hagytál el. Másodszor gyere!-nyomta kezembe a készüléket, majd húzni kezdett.
Értem akkor már hogy mit tett zsebre.
Beültünk egy autóba, és elvitt minket egy gyönyörű helyre.
Luhan kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót az én felemen.
-Hölgyem.-nyújtotta ismét kezét.
-Na ezt ne.-nevettem és kipattantam az autóból.
Egy olyan étterembe vitt ahol előtte képet csinálnak rólunk de tök jó volt be  kellett állnunk egy fás részhez és ott készült el a kép.
Nem értettem mert akik előttünk voltak mind csókolóztak.
Kíváncsi voltam hogy jön ki ez a szitu.
Oda léptünk és mi kerültünk sorra.
-Álljanak a fa mellé-utasítottak minket a helyre.
Oda mentünk majd Luhan kérdéssel halmozott.
-Nos mond hogy nem fogod megbánni? Megengeded?- majd mikor válaszoltam volna, száját az enyémen éreztem.

-Köszönjük, email-ben küldjük.-majd fogta a kezem és bementünk enni.
-Kérlek ne mondj semmit, nem tudom mi van velem.-túrt a hajába a srác.
-Semmi baj, igazából szeretnék neked valamit mondani.-ültem le az egyik székre amit kihúzott nekem.
-Mond csak figyelek.-ült le elém kezével a fejét támasztotta.
-Most lehet hogy egy hülyének fogsz nézni és majd visszautasítasz de nem tudom mikor veled vagyok, mást érzek.-próbáltam kerülni a tekintetét. De ő felemelte fejemet az államnál fogva.
-Mi mást?-nézett a szemembe. De szerencsére jött a pincér és felvette a rendelést.
Hamar ki is hozták, és elkezdtünk enni.
-Köszönöm hogy elhoztál ide.
-Ugyan nincs mit, jó szándék vezérel.
-És nem félsz hogy meglátnak velem, a rajongóid?-húztam fel a szemöldököm.
-Miért is? Nem nem izgat, én életem én döntésem.-fogta meg a kezem.
Olyan aranyos és huh, zavarba jövök.
-Ideje hogy hazamenjünk későre jár.-állt fel az asztaltól.
Megnéztem a telefonom majd a hátterem olyan más volt mint az előző.
-Öhm, ezt mikor csináltad?-néztem Luhan felé.
-Ja, hát az titok, de meg ne változtasd!-már a derekamat fogdosta.
-Eszembe sincs.-harapdáltam a szám szélét.
-Hogy mondod?-fordított maga felé.
-Mondom...-majd megcsókolt, ajkamat megnyalta bebocsájtás kérve, én engedtem, nyelvünk vad táncot járt, majd levegő hiány miatt szakadtunk el egymástól.